Kezd átváltani havas esőbe. Nem lesz ez jó. Egyre roszabb. Most már havazik is. És egyre jobban. Szembeszél van. A hópihék csak úgy szúrják az arcom, Lehel meg biciklis rövidnadrágba teker. Nem akarsz felöltözni? Mindjárt ott vagyunk. A válasz. Egyre erősebb a havazás. Nem látni útat sem, célt sem, tavat sem, de nem látni egy méterre sem. Hiába a szemüveg védőként, ráfagy a leheletem. Le kell vennem. Pillogtatok sebesen ahogy tudok. Érzem, hogy nem érzem az ajkaimat. Gyorsan mozgasd nehogy megfaggyon. És akkor mint a logopédusnál a gyerek, olyan Kelekótya asszony a hóviharba. Széles karikákat ír le a levegőbe az ajkaival, széles „í”, aztán jöhet az „á”, és a félelem ami párolog körülötte. Nem mond egy szót sem, sebesen próbálja utolérni IzaUrát, ő már csak tudja mit kell tenni. Most már a kezem sem érzem, de a lábujjaimat sem bírom mozgatni. Nem jó ez így. De mit kell tenni? Mennyi van még abból a „kicsiből”? Lehel az órára néz. Déluátn 6 óra. Visszafordulunk ! Gyere Rózsám visszafordulunk! Leglább hátszelünk van. A havazás nem áll meg. Most már Lehel is vacog. De nagyon. Megfagyott mindene. Tekerünk tovább de ugyan azokat az emelkedőket megint megkell másznunk. Valam zúg a háttérbe. Két autó. Gyorsan leintem. Kérem vigyenek vissza a nénikéhez, levagyunk fagyva. Mit sem gondolkodva, kipattannak az autóból fel a bicikliket az autóra, csomagokat is pakolják.
A Rózsa megfagyva, ahogy IzaUra is, de a könnyek nem bírtak bennt maradni, kikéreztek. Az ijedség és a félelem a semmi közepén, ez épp elég kaland mára. És ott van a két „angyal” akik elvittek minket visza a termálfürdőhöz. Lehel vacog mellettem. Csak úgy kocognak a fogai. Nem bír leállni. Azt mondja rég nem fázott így. Vagy talán soha. Visszaérve már tudtuk a járást, a szobát a konyhát. Gyorsan átöltözés, forró tea, be az ágyba, és egy meleg ölelés. Ügyes voltál. Megijedtem és sírok tovább. A nénike nagyot néz. Mit keresünk itt? Mondja hogy, sajnos nincs több helye benn. Szünet. Majd jön egy kacagás. Vicc volt. Persze hogy maradhatunk. Van étel is együnk. Ne sírj kislány minden rendben lesz. Ezt az éjszakát kifizettük. Újratervezés indul. Még egyszer azt az útvonalat nem akarom letekerni. A reggeli fürdőzés után kerül egy autó aki elvisz Uyuni-ig. Nincs mit tenni. Vacak az út, poros, gödrös, köves, viszont nagyon szép. Azért kicsit örülünk, hogy autóval tettük meg az útat. Kicsit meg is nyugodtunk. Tudunk mosolyogni. Hozzád bújok, te is hozzám. Szeretlek, te is szeretsz, és így van ez jól.
